Szentendrei Mónika szerzői oldala
Elmentél
Az ajtót kinyitom,s nyitva hogy’ rohan ki ezer illat,ezer kis futtában elejtett szó az útra!Fut, rohan…Oh, hideg van, Kicsim!Hideg van most az úton!Egyedül…S nevet rám még a félig gúnyos pókháló is,mi már a múltat szövi, s láthatatlan könnyet sírok,mert erős a lelkem, hisz ígértem!Neked…S ahogy ott…
Álmodtam rólad, anyám
Mosolyogtam, s fogtad kezem,összegömbölyödött bennem a gyermek,s békésen álmodtam veled tovább.Álmodtam, hogy szeretsz, s vigyázod lelkem, lélegzetem.Ó, olyan boldog volt e lét!Álmodtam rólad, anyám.Lágy volt szavad, lágy volt, mint tiszta lepedőm,mint meleg tej, ahogy érinti szomjas szám!S te adtad…